Templom napja...

Egyszer egy lelkész elment a fogorvoshoz ahol kiderült, hogy műfogsort kell kapjon. Miután megkapta az új protézist, az első héten a misén csak nyolc percig bírt beszélni. A következő héten csak 15 percig bírt beszélni. A harmadik héten már két órán keresztül beszélt, amikor végre az adomány gyűjtők leszedték a szószékről és megkérdezték tőle: “Mi történt veled? Mi folyik itt?” Mire a lelkész így válaszolt: “Tudjátok kaptam ezt az új műfogsort és az első héten fájt rettenetesen, egyszerűen nem bírtam tovább beszélni. A második héten egy picit jobb volt, de akkor sem bírtam túl sokáig beszélni. A harmadik héten tévedésből a feleségem műfogsorát raktam be és egyszerűen nem tudtam elhallgatni…”

Ilyen és ehhez hasonló történetekkel kezdi a beszédét a pap a templomban, ahová járunk. Angolul ő a “Lead Pastor”, ami “Fő Lelkész”-t jelent. Mindenki döntse el magának, hogy mi az igazi megfelelője magyar viszonylatban. Egy a lényeg, hogy ő a templom első embere, ő a templom arca, legfőbb szónoka.

Mielőtt bárki megijedne, nem hittériteni fogok elkezdeni, hanem, csak vasárnap lévén eszembe jutott egy jelentős különbség Magyarországhoz képest: ez pedig a templom. A célom nem a magyar vagy amerikai templomok minősítése vagy hogy megpróbáljam megállapítani Magyarországon vagy itt Indiana-ban jobbak a templomok, csupán szeretnén megmutatni, miből is áll itt egy mise.

Először is már kívülről is teljesen másképpen néz ki itt egy templom, mint általában Magyarországon. Be illesztek két fényképet kettő ún. „mega-church”-ről innen ahol lakunk.

Gray Community Church kívülről:

Northview Church kívülről (itt a golf autó nem véletlen, a parkolóból bárkit ajtóig szállítanak vele):

Belül inkább egy nagyon komoly színházteremre hasonlít, mint hagyományos, magyarországi templomra (képek aNorthview Church-ből):

Mise minden hétvégén háromszor van: szombat délután 5-kor, illetve vasárnap delelőtt 9-kor és 11-kor. A mise általában három fő részből áll:

1.      Zenés ráhangolódás: önkéntes énekesekből illetve zenészekből álló együttes „húzza a talp alá valót”

2.   Mindenféle bejelentések, hírek, felvezető interjúk (mindezek a hatalmas kivetítőkön kereszül) és ekkor járnak körbe az adomány gyűjtő kosarak is.

3.      Az Üzenet (angolul Sermon, magyarul a prédikáció), legtöbször a Lead Pastor által

A mi templomunk weboldalán minden hétvége predikációja megtalálható. Az egyik hétvégéről ideillesztem a video klipet, ha bárki is kívancsi (bár ne feledjétek, az hamar megöregszik, hehehe):

Az internetre csak a prédikáció egy vágott verziója kerül fel, de ha meg akarjátok hallgatni a blog bejegyzés elején idézett viccet, akkor ezt a klip megnézésével megtehetitek.

Egy-egy mise kb. Másfél órán keresztül tart. A jellege, ahogyan a klipen is láthatjátok: jobban egy modern felfogású nagy családi beszélgetéshez hasonlít. A Lead Pastor (mi Andival „Pap”-nak hívjuk) mindenféle kényes témákat boncolgat. Beszélt már nemekről, boncolgatta, hogy egyáltalán mire is jó az imádkozás, vagy beszélt a családokat érintő nehéz anyagi helyzetről. Csupa olyan dolog, ami még otthon, szűk családi körben is sokszor tabu téma.

Itt egyébként minden adott ahhoz, hogy bárki el tudjon lazulni (igen, alkohol fogyasztása nélkül!!! – először nekem is furcsa volt). Az előtérben fánk és kávé várja a kedves megtérülni vágyókat. Hogy a gyerekekkel ne legyen gond és ne is kelljen aggódni miattuk, így koroszályonként külön csoportok vannak, ahol a gyerekekre vigyáznak templomi önkéntesek. Bejelentkezéskor szülők és gyerekek is névvel ellátott cimkét kapnak. Gyerekeket felvenni csak ezek tulajdonában lehet.

A különböző termek a korosztályoknak megfelelő játékokkal vannak felszerelve: játszóháztól kezdve egészen a háttérkép-vetítős karaoke gépig. A tiniknek külön klub épület van:

A templomnak saját kávézója és könyvesboltja is van. A kismamáknak speciális csendes szobák állnak a rendelkezésükre, ahol baba etetést nyugodtan el tudjak intézni, közben tévéről nézhetik a misét. Azt kell mondjam tényleg minden adott a teljes kikapcsolódáshoz.

A gyerekeknek a felügyelet annyira rugalmas, hogy legtöbbször a Törpillák kérdezik, hogy mikor megyünk már a templomba. Ott tanulták azt is, hogy evés előtt az asztalnál ülők hálát adnak. Emmuska (3 éves múlt) is szokott mondani imát...

Utolsó gondolatként beillesztek ide egy másik történetet, amit a Lead Pastor a prédikációja elején mondott a Hálaadás (Thanksgiving) hétvégéjén:

Egy nappal Hálaadás előtt egy idősebb ember felhívta telefonon a fiát New York-ban hogy elmondja neki: „Édesanyád és Én 40 évnyi házasság után úgy döntöttünk, hogy elválunk. Arra kérlek, légyszíves hívd fel a hugodat Chicago-ban, hogy tudjon róla.” Miután letették a telefont, a fiú azonnal felhívta a testvérét Chicago-ban: „Anyu és Apu elválnak.” A lány teljesen fel volt háborodva: „Ez nem történhet meg, nem fogjuk hagyni, hogy elváljanak! Te is foglaljál magadnak egy repülőjegyet én is foglalok egy repülőjegyet magamnak, aztán holnap odautazunk, hogy átbeszéljük velük a helyzetet.” Ezután a lány felhívja az apját: „Nem tudom, hogy mi jár a fejetekben, de nem fogtok elválni. Mind a ketten ott leszünk holnap, hogy átbeszéljük.” Ahogyan leteszi a telefont, az apa odafordul a feleségéhez és azt mondja: „Jó hírem van! Haza jönnek a gyerekek Hálaadás napjára, ráadásul mindketten fizetik a saját jegyüket...”