Feladni vagy nem adni napja...

Röviden: ritka béna vagyok futásból.

Néha hajlamos vagyok erőteljes túlzásokba esni. A futásra hivatkozással sem volt ez most másképpen. Futás alatt azon, mások által sporttevékenységnek nevezett közterületen elkövetett nyílvános szenvedést értem, ami közben igyekszek a céltávot minél rövidebb idő alatt teljesíteni, miközben az indulástól eltelt idővel egyenes arányban növekedő légszomjjal küzdök.

Az elmúlt évben, többször is sikerült elkezdeni rendszeresen futni. Aztán mint azt már kitalálhattátok, ha rendszeresen elkezdem, akkor rendszeresen fel is szoktam hagyni ezzel a kitűnő tevékenységgel. Mindegy, hogy elkezdem vagy abbahagyom, de legalább rendszeresen teszem... J

A héten éppen az „ismételten futok” stádiumba léptem, ami annyit jelent, hogy elkezdtem megint mozogni. Mint mindig, most is nagy a lelkesedés. Remélem, hogy ezúttal sokkal tovább kitart. A „régi szép időkben”, csúcspontomon sikerült 3.7 mérfoldet (kb. 6km) 37 perc 59 másodperc alatt teljesíteni. Igen, tudom, hogy béna vagyok futásból. J Ez kb 9 perc 22 másodperces mérfüldenkénti időt jelent. Ma, sikerült 9 perc 31 másodpercenkénti átlaggal végig küzdenem a távot. Ez nem is hangozna túl rosszul (az igazat megvallva most, hogy jobban belegondolok több hónapos kihagyás után nem is annyira rossz), ha a mostani táv nem csak 1.2 mérföld lenne. De lesz ez még jobb is, abban biztos vagyok!

Viszont ami mindenképpen pozitív fejlemény, hogy mostantól egy remek programot használok (régebben csak kipróbáltam néhányszor), már csak hogy a régi Excel táblázatot egy sokkal részletesebb információforrásra cseréljem.

Mindenki döntse el magának, hogy melyik a jobb. Tudom, nekem is nehéz volt dönteni...

Régi Excel táblázatból grafikonok:

Új program (www.sports-tracker.com):

A grafikon alapján szinte újra át tudom élni az egész mai futást:

- első csúcs a grafikonon: kellemes nekiindulás, nagy lelkesedéssel

- első mélypont a grafikonon: az első kisebb hullámvölgy (ez mindig a futás elején menetrendszerint jön, de nem nagy gond leküzdeni)

- második csúcs a grafikonon: utána sikerül beállni egy kényelmes tempóra, ekkor jön a kicsit elkényelmesedés

- második mélypont a grafikonon: elkényelmesedés után törvényszerű a fájdalmas felismerés, hogy igen nehéz lesz innen visszatérni a normális kerékvágásba

- harmadik csúcs a grafikonon: arra gondolás (ma sikerült rátalálni az ÁSÉS Brigád oldalára...), hogy mindjárt feladás, de aztán arra is gondolás, hogy akkor az milyen szégyen levés

- harmadik mélypont a grafikonon: minden erő összeszedés, aztán a táv hátralévő részére mindent beleadás

- grafikon jobb széle: célba érkezés...

A mai futás tökéletesen jól jellemezte a mindennapi életet. Voltak benne könnyebb, nehezebb szakaszok. Voltak részek, ahol úgy éreztem, hogy bármilyen messzire el tudnék futni. Volt, amikor hirtelen rám tört, hogy bizony inkább megállok. Viszont a mélypontokon mindig sikerült túl jutnom. Legtöbbször kettő dolog segített:

1. Az egyik a tudat, hogy tudom, képes vagyok ettől sokkal jobb teljesítményre is, de csak akkor, ha most nem adom fel és tovább küzdök (először befejezem a mai futást, aztán rendszeresen fogok edzeni).
2. A másik a gondolat, hogy olyan emberek, akik sokkal-sokkal-sokkal rosszabb helyzetben vannak, sokkal jobban teljesítenek, Akkor hogyan is adhatnám fel én magam? Egy remek klip az akaraterőről és hogy mennyivel rosszabb is lehetne (ha nem jelenne meg a klip, akkor tessék ide kattintani az interjúhoz pedig ide illetve ide):

Ezzel kívánok mindenkinek kitartást a hét hátralévő részére. Hamarosan itt a Karácsony!!!