Kellemes meglepetés napja...

Hogyan tetszene,ha délben meg tudnád venni az ebédet, elintézni a banki dolgokat, kiváltani a gyógyszereket anélkül, hogy ki kellene szállnod az autóból?

Itt az Egyesült Államokban természetesen mindez lehetséges.

Hajszárító nagy karbantartás napja…

Találós kérdés:

Elektromos áram, víz, fűtés vagy hűtés, kerti sütő, kerti bútor, játszótér, park, medence, WIFI, közös zuhanyzó. Na mi ez?

Kék hóból nem evés napja...

A kék hóból ne egyél...

Így Karácsony után megérkezett hozzánk két kis angyalka. Egészen pontosan már itt voltak nálunk egy ideje, csak picit átváltoztak: két „hó angyalka” volt ma reggel a garázs előtt:

Rövid téli napló megtalálásának napja...

Most, hogy ilyen szépen esik nálunk a hó:

Ismét eszembe jutott ez a régi iromány (sajnos nem tudom ki a szerzője, bár amennyi hó esett tavaly télen, akár írhattam volna én is...):

Boldog Karácsony napja...

Boldog Karácsonyt!

Erről jut eszembe: mitől is lesz boldog egy karácsony?

Természetesen az ajándék a fa alatt mindenképpen segít, legfőképpen ha gyerekek vannak, de egyébként is. Viszont emlékeztek az ajándékra, amit 20 évvel ezelőtt kaptatok? Én nem. Egy-két ajándék beugrik az évek folyamán, de nem több. És nem azért, mert akkoriban nem örültem neki. Biztosan akkor nagyon boldog voltam. De ennyi év távlatából ezek a részek nem tűnnek fontosnak.

Akkor mi is az igazán fontos?

Feladni vagy nem adni napja...

Röviden: ritka béna vagyok futásból.

Templom napja...

Egyszer egy lelkész elment a fogorvoshoz ahol kiderült, hogy műfogsort kell kapjon. Miután megkapta az új protézist, az első héten a misén csak nyolc percig bírt beszélni. A következő héten csak 15 percig bírt beszélni. A harmadik héten már két órán keresztül beszélt, amikor végre az adomány gyűjtők leszedték a szószékről és megkérdezték tőle: “Mi történt veled? Mi folyik itt?” Mire a lelkész így válaszolt: “Tudjátok kaptam ezt az új műfogsort és az első héten fájt rettenetesen, egyszerűen nem bírtam tovább beszélni. A második héten egy picit jobb volt, de akkor sem bírtam túl sokáig beszélni. A harmadik héten tévedésből a feleségem műfogsorát raktam be és egyszerűen nem tudtam elhallgatni…”

Mézeskalács házikó napja...

Itt az Egyesült Államokban ha ház építésről van szó, akkor az esetek 99%-ában előgyártott sablon házakra kell gondolni. Ez azt jelenti, hogy teljesen mindegy, hogy a házadért 100 ezer dollárt vagy 400 ezer dollárt fogsz fizetni, mindegyiket a költségcsökkentés jegyében erre szakosodott gyártóüzemekben előre összeszerelt elemekből építenek fel.

Mikulás napja…

Az utolsó összejövetelen (jó régen volt: több, mint egy évvel ezelőtt egy születésnapi buli), amin gyerekek nelkül, édeskettesben az Andival vettünk részt, valahogyan a főzésre terelődött a szó. Megkérdezték tőlünk, hogy milyen ételeket szoktunk otthon főzni: kizárólag magyar ételeket, vagy más nemzetek ételeit is. Erre a válaszunk az volt, hogy mindent vegyesen: nekiállunk valamilyen mexikói ételt főzni, aztán abból biztosan valami mexikói lecsós valami fog kisülni… J

Na pontosan így vagyunk a mindenféle ünnepekkel. Az elmúlt években folyamatosan, évről-évre változik nálunk, hogy Karácsony táján mikor, ki és mit fog hozni. A Húsvéti nyuszit még nem sikerült bevonni a decemberi ünnepekbe, de lassan lehet arra is szükség lesz. Hehehe.

Az amerikanizálódásunk halad előre gőzerővel. Ezen felül mint szülők, számunkra korábban ismeretlen ismerősöket ismertünk meg. Mint például a Fog Tünder, vagy itt ismertebb nevén: Tooth Fairy. Azt nem tudom, hogy az elmúlt 25 évben sikerült-e a Tooth Fairy-nek magyarországi hálózatot is kiépítenie, esetleg valaki egy magyarországi Tooth Fairy franchaise-ot nyitott vagy más úton-módon a Tooth Fairy bejutott-e a magyar családokhoz, de itt mindenképpen nagyon népszerű. Valamilyen non-profit szervezetnek dolgozhat vagy egy alvilági testrész-csempész hálózat tagja.

Egy evvel kesobb folytatas napja...

Szamitogeppel az olemben sikerult nyugodtan uldogelnem a nappaliban egyik este. Mivel amerikanizalodasi folyamatunk immaron sokadik sebessegbe kapcsolt, igy buszken mondhatom, hogy november vegen a nappalit a karacsonyfara felrakott egok fenye vilagitotta be. Gondolom senkinek sem kell ezt a hangulatot bemutatnom. Errol egyebkent, hogy miert is nagyon jo dolog magyarorszagi viszonylathoz kepest ilyen koran feldisziteni a karacsonyfat, irtam par gondolatot egy evvel ezelott, ahhoz a bejegyzeshez sok szeretettel kattintsatok csak ide.

Szoval ahelyett, hogy ismetelnem most magamat, inkabb itt egy fenykep, hogy mirol is beszelek:

A fa diszitesrol fenykepek a Picasa oldalunkon a Decorating the Christmas Tree albumban.

A karacsonyfat nezve jutott eszembe, hogy mirol is irtam utoljara a blog-ba, arrol eszembe jutott, hogy egy evvel ezelott irtam utoljara, aztan arra gondoltam, hogy milyen jo lenne tovabbra is irni a blog-t, aztan igy szuletett meg ez a mai bejegyzes.