Sokat gondolkoztam, hogy egyaltalan irjak-e valamit is errol az elmult munkahetrol, aztan vegul ugy dontottem irok. Mar csak azert is, mert ezen keresztul egy kis betekintest nyerhet mindenki abba, hogy mit is jelent a mindennapi eletben ez a lassan mar egy eve tarto recesszio.
Eloszor is megint egy regi vicc jutott eszembe:
Anyuka a kisfiuhoz:
- Mi volt az elobb az a nagy uvoltes?
Kisfiu:
- Apa rautott veletlenul kalapaccsal az ujjara.
Anyuka:
- Es mit mondott Apa?
- A csunya szavakat kihagyjam?
- Igen.
- Akkor semmit...
Na ugyanigy ereztem egesz heten: a csunya szavakon kivul nem igazan jutott eszembe semmi egyeb. A mai cim is egyfajta gozkiengedes. A heten negy kollegankat is szelnek eresztettek. Egeszen pontosan meg "csak" kozoltek veluk Nehez. Nem is tudom, hogy ki viseli rosszabbul: ok vagy en. Tavaly mar volt egy vagas a sorok kozott, azt sikerult elkerulnunk es hala az egnek ez a vagas is elkerult minket, ugyhogy meg mindig van munkahelyem. Ezzel viszont sikerult is az osszes pozitivumat osszegezni az elmult munkahetnek. Mondanom sem kell, hogy a mult het hatekonysaga eroteljesen lecsokkent. Raadasul amiert fajo volt a mult, het, annak az oka, hogy ket olyan kollegat is elkuldenek a cegtol, akik nagyon kozel alltak/allnak hozzam. Persze az elet megy tovabb, bla-bla-bla, de ez a mult het elegge hazavagott lelkileg. Meg egy nagyon intenziv "squacket ball" sem tudott tul sokat lenditeni a hangulatomon.
Persze, hogy orulok, hogy van meg munkahelyem, manapsag mar ez is egy fel siker, de akiket most elkuldtek a cegtol nagyon ertekes emberek. Raadasul probalok pozitivan gondolkozni, hogy mivel ertekes emberek, biztosan meg a mai nehez helyzetben is fognak gyorsan talalni maguknak uj munkahelyet illetve hogy ezek alapjan mi, akiket megtartottak meg ertekesebbnek szamitunk, de ez jelenleg csak sovany vigasz.
Ami a leginkabb elszomorit, az a lojalitas teljes hianya. Minden meetingen, kepzesen, csapatepitesen mindenki arrol beszel, hogy milyen fontos a csapatszellem, osszetartas, lojalitas. Ugye ezeket varja el minden ceg a dolgozoitol. Nos hol van a lojalitas, amikor nehez idokben a cegnek ki kellene tartania a dolgozoi mellett? Legalabbis az ertekes emberek mellett? A mai idokben mar oda a hosszutavu munkahely vagyalma. Legalabbis az esetek legnagyobb szazalekaban. 40 evvel ezelott ha felvettek egy uzembe vagy barmilyen mas munkahelyre es rendesen csinaltad a dolgodat, akkor tudtad, hogy minden rendben lesz es onnan nyugodtan nyugdijba is vonulhatsz majd. Ilyesmire manapsag az esely abszolut minimalis, ugy is mondhatnam, hogy csak matematikai. Es ez szomoru. Japanban letezik meg "eletfogytiglan" munkahely, de az ugye egy egeszen mas vilag. Itt az USA-ban sajnos teljesen mas iranyba megy minden. Raadasul egyre tobb ceget vesznek meg kulfoldiek (es sajnos nem Nyugat-Europa-bol), a munkahelyeket tomegevel viszik Kinaba. Raadasul nemcsak itt van a hiba, hanem magaval a rendszerrel is. Es itt most konkretan az autoiparra gondolok, mi ugyanis ebben dolgozunk. Ennek megfeleloen gondolhatjatok, hogy ez tovabb neheziti a helyzetet. Nagy a tulekedes az egyre kisebb torta korul. A minap olvastam egy konyvet: Lee Iacocca "An Autobiography" cimu konyvet. 1984-en irta az oreg, de minden szava nagyon igaz. Mindenkinek ajanlom, akit erdekel, hogy pontosan hogyan is mukodnek az autoipari folyamatok. Raadasul az az erdekes, hogy a problemak, amik az elmult 20 evben vegul is tonkretettek az amerikai autoipart, mar 1984-ben lathatoak voltak. Legalabbis Iacocca szamara, ugyanis a konyveben mindent nagyon reszeletesen leir. Kar, hogy nem hallgattak ra...
Szoval hogyan is mukodik a leepites? Sajnos sajat tapasztalatbol tudom. het evel ezelott sikerult atesnem a tuzkeresztsegen. Nem egy vidam erzes elarulhatom. Viszont abban segit, hogy most teljesen megertem, mit ereznek azok a kollegak, akiket a heten kirugtak. Mivel ez a bizonytalansag mar jo ideje benne volt a levegoben (akarcsak anno az en esetemben), hat eloszor is furcsa modon egy megkonnyebbules: "na vegre, legalabb most mar tudom, hogy merre induljak". Aztan persze a nagy uresseg, hogy a projektek, amin addig dolgozni kellett, maris fontosak. Napokon belul a cegnel maradt kollegak mar haladnak is tovabb a munkaval, minden nappal egyre nyilvanvalobb, hogy bar mindenki megerto es probal segiteni, de az o eletuk halad tovabb. Raadasul mivel a napi informacio aramlasbol kikerulsz, igy egyre nehezebb munkaval kapcsolatos kerdeseket is feltenni, mert gyorsan rajossz, hogy mar nem is tudod, hogy mik az aktualis nyitott temak. Aztan termeszetesen ott az aggodalom, hogy a csaladdal mi lesz, ugyanis penz nelkul eleg nehez. Bar altalaban a cegek adnak X heti/havi bert egy osszegben, ami a kovetkezo X idoben atsegithet az anyagi melyponton. Persze ez csak akkor igazi segitseg, ha sikerul gyorsan elhelyezkedni. Ahogyan telik az ido es fogy a penz, egyre gorcsosebb lesz a munkahelykereses. Otthon is egyre feszultebb lesz a hangulat, egyre kisebb dolgokon is egyre konnyebben elszakadhat a cerna. Ami rontja a helyzetet, ha ebben az esetben gyerkocoket is el kell tartani. Legalabbis itt az USA-ban ez meg nagyobb nyomast gyakorol a munkakeresore. Mar irtam az egeszsegiztositasrol es hogy mennyire fontos. Nos, akit kirugnak, akkor a ceg altal nyujtott egeszsegbiztositas is ugrott, tehat az egesz csalad azonnal biztositas nelkul marad. Ez azert nagy problema, mert ha ugyanahoz az orvoshoz biztositas nelkul elmesz, akkor azonnal a kezeles utan fizetned kell a helszinen a teljes osszeget. Egy pelda: Emma legutobbi oltasanak koltsege majdnem 700 dollar volt!!! Mivel van biztositasunk, igy nekunk a 10 dollaros vizitdijon kivul egy fillerunkbe sem kerult. Ha nem lett volna biztositasunk, akkor persze 700 dolcsi zsebol. Vagy mashova kell menned. De persze ki akar uj dokikat keresni, nem pedig oda jarni, ahova mar evek ota? Raadasul ilyen egeszsegbiztositasra mint maganszemely nem is lehet csak ugy feliratkozni. Ha pedig valamilyenre lehet is, akkor csak a biztositasi dij havonta az 1000 dollar (minimum) kategoriaba esik. Ami ugye alapbol egy komoly osszeg. Ha pedig nincsen munkahelyed, akkor ez fokozottan igaz. Ha halljatok a hirekben, hogy az egeszsegbiztositasi rendszert akarja atalakitani a legujabb elnok, hat erre a problemara probal megoldast talalni.
Irnek valami szepet is, de sajnos nem tudok. A leepitesek teljesen ranyomtak belyeguket az egesz hetre. Akik maradtuk, nekunk jovo heten uj het kezdodik uj kihivasokkal, uj feladatokkal es az elkuldott kollegak nelkul. Megfogadtam, hogy nem fogok ezen sopankodni a jovo hettol. Ugyhogy minden energiammal azon leszek, hogy minel gyorsabban tullepjek ezen a lelki melyponton. Aki a multban leragad, az lemarad. Raadasul mivel most kevesebben lettunk, viszont az elvezgendo feladatok szama nem lett kevesebb, hat nem is lesz ido sopankodasra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése