Lustasagombol kifolyolag visszaemlekezesbol probalom meg ezt a hetet es a kovetkezo kettot is osszefoglalni az utokor szamara. Hogy rohan az ido! Ma mar majus 22 van. Na mindegy, de errol majd kesobb.
Szoval ez volt az ittartozkodasunk masodik hete, viszont az elso olyan het, amit mar hivatalosan itt dolgoztam. Hetfon reggel nyolcra mar bent is voltam az irodaban, ahogyan kell. Termeszetesen az elozo heten frissen kapott “cegnevazsebnelbelehimzett” ingemben, a frissen arleszallitason vasarolt “amerikaneres” nadragomban. Nagyon jo erzes volt bemenni a sajat irodamba… Ha belegondolok, hogy Gyorben eloszor vagy nyolcvanan osztozkodtunk egy hatalmas termen, aztan valamelyest javult a helyzet, mert utana mar csak hatan voltunk egy nagyobb meretu irodaban, itt viszont mindenkinek sajat irodaja van es ez alol tesztett, nem tetszett, en sem voltam kivetel. Hiaba, megszoktam, hogy pofoz az elet.
Uj laptop, nem uj, de jo allapotu mobiltelefon, egy kitakaritott iroda, segitokesz kollegak. Minden, ami egy jo kis kezdeshez kell. Meg nem is irtam, de jovetelemmel tovabb nemzetkozisedett az iroda: immaron ket amerikai, ket mexikoi, egy nemet es egy Magyar dolgozik itt. Lassan olyanok vagyunk, mint egy szabadnapos nemzetkozi urallomas.
Ahogyan elso munkanaphoz illik el is mentunk egy kozeli helyre kajalni egyet, ami utan ugy tele lett a hasunk, hogy komoly erofeszitesbe kerult egyaltalan ebren maradni. J
A het tovabbi resze lazas treningekkel telt, amire valamilyen kulonleges okbol volt idonk Victorral. Ezen a heten nem rangattak allandoan at a vevohoz mindenfele problemaval.
Aztan megegyeztunk abban is, hogy egyenlore nem mutatnak be engem hivatalosan, elkerulendo, hogy ha mar tudjak, hogy hivatalosan is dolgozok, akkor engem is lerohanjanak kerdesekkel. A hivatalos bemutatast jovo hetfore terveztuk.
A heten meg intezkedtem egy kicsit a szemelyes dolgokkal kapcsolatban: megnyitottam a bankszamlankat, kozben eletre keltettem azt,a mit meg Coloradoban hagytunk hatra, meg neztunk nehany autot. A kollegak nagyon rendesek, probalnak segiteni. A fonokom (Chris) szolt, hogy van egy regi Ford Explorerjuk, amit ha akarunk elad nekunk aron alul, mivel neki amugy is csak a garazsban foglalja a helyet. Victor eppen ezzel a kocsival jart a heten, mivel az o autoja pont szervizben volt, igy termeszetesen ki is probaltam. Nem rossz, de azert volt meg egy-ket masik auto, amit meg akartam nezni, igy ezt az ajalatot eltettem talonba.
Mas kulonleges dologra mar nem emlexek, hogy tortent volna. Hetvegen termeszetesen “garazs-szelen” voltunk szombaton reggel. Ja es egy dologban pontositanom kell magma: a hetvegi ujsagok dragabbak, mint a hetkoznapiak. Hetkoznap egy-egy szam ha boltban vesszuk, akkor 50 cent, a hetvegi pedig a helyi lapbol (Kokomo Tribune – kisebb peldanyszam, kisebb regionak) 1,25 dolcsi, az Indianapolis Star (nagyon brutal a vasarnapi szama, bedurran a bicepszem mire kigyalogolok vele a benzinkutrol a kocsiig) 1,75.Vasarnap kis kirandulast tettunk az allam fovarosaba Indianapolisba. En eddig Indianapolisrol egyetlen dolgot tudtam: itt rendezik minden evben az Indy 500 autoversenyt. Ez egyebkent iden a majus 21-i hetvegen lesz. Az igazat megvallva nem vartunk sokat ettol a kirandulastol. Gondoltuk majd miutan atautozunk a lerobbant kulvaroson, bejutunk a semmi kulonlegessel nem rendelkezo belvarosba, amit megnezunk, aztan ennyi. Na ehelyett az ut, amin bevezettunk a belvarosba a – mint utolag megtudtuk – varos legelokelobb negyeden vezetett keresztul. Jobbra balra akkora hazak, helyenkent kastelyok, amilyeneket tenyleg csak a csilli-villi filmeken lattunk. Nem hazudok ha azt irom, egy ido utan mar szedultem, mert nem gyoztem a fejemet kapkodni balrol-jobbra, meg jobbrol-balra. Beerve a varoskozpontba jott a kovetkezo kellemes meglepetes: van egy hatalmas emlekmu a varos kozepen, korulotte korforgalom, mindenfele nyugis uzletek, stb. Szoval nagyon jol ereztuk magunkat. Az egyetlen kellemetlen dolog az eros szel volt. Viszont ha neha elobukkant a nap a felhok mogul, akkor nagyon jo ido volt. Biztosan vissza jovunk ide majd maskor, amikor meg jobb ido lesz.
Szoval ez volt az ittartozkodasunk masodik hete, viszont az elso olyan het, amit mar hivatalosan itt dolgoztam. Hetfon reggel nyolcra mar bent is voltam az irodaban, ahogyan kell. Termeszetesen az elozo heten frissen kapott “cegnevazsebnelbelehimzett” ingemben, a frissen arleszallitason vasarolt “amerikaneres” nadragomban. Nagyon jo erzes volt bemenni a sajat irodamba… Ha belegondolok, hogy Gyorben eloszor vagy nyolcvanan osztozkodtunk egy hatalmas termen, aztan valamelyest javult a helyzet, mert utana mar csak hatan voltunk egy nagyobb meretu irodaban, itt viszont mindenkinek sajat irodaja van es ez alol tesztett, nem tetszett, en sem voltam kivetel. Hiaba, megszoktam, hogy pofoz az elet.
Uj laptop, nem uj, de jo allapotu mobiltelefon, egy kitakaritott iroda, segitokesz kollegak. Minden, ami egy jo kis kezdeshez kell. Meg nem is irtam, de jovetelemmel tovabb nemzetkozisedett az iroda: immaron ket amerikai, ket mexikoi, egy nemet es egy Magyar dolgozik itt. Lassan olyanok vagyunk, mint egy szabadnapos nemzetkozi urallomas.
Ahogyan elso munkanaphoz illik el is mentunk egy kozeli helyre kajalni egyet, ami utan ugy tele lett a hasunk, hogy komoly erofeszitesbe kerult egyaltalan ebren maradni. J
A het tovabbi resze lazas treningekkel telt, amire valamilyen kulonleges okbol volt idonk Victorral. Ezen a heten nem rangattak allandoan at a vevohoz mindenfele problemaval.
Aztan megegyeztunk abban is, hogy egyenlore nem mutatnak be engem hivatalosan, elkerulendo, hogy ha mar tudjak, hogy hivatalosan is dolgozok, akkor engem is lerohanjanak kerdesekkel. A hivatalos bemutatast jovo hetfore terveztuk.
A heten meg intezkedtem egy kicsit a szemelyes dolgokkal kapcsolatban: megnyitottam a bankszamlankat, kozben eletre keltettem azt,a mit meg Coloradoban hagytunk hatra, meg neztunk nehany autot. A kollegak nagyon rendesek, probalnak segiteni. A fonokom (Chris) szolt, hogy van egy regi Ford Explorerjuk, amit ha akarunk elad nekunk aron alul, mivel neki amugy is csak a garazsban foglalja a helyet. Victor eppen ezzel a kocsival jart a heten, mivel az o autoja pont szervizben volt, igy termeszetesen ki is probaltam. Nem rossz, de azert volt meg egy-ket masik auto, amit meg akartam nezni, igy ezt az ajalatot eltettem talonba.
Mas kulonleges dologra mar nem emlexek, hogy tortent volna. Hetvegen termeszetesen “garazs-szelen” voltunk szombaton reggel. Ja es egy dologban pontositanom kell magma: a hetvegi ujsagok dragabbak, mint a hetkoznapiak. Hetkoznap egy-egy szam ha boltban vesszuk, akkor 50 cent, a hetvegi pedig a helyi lapbol (Kokomo Tribune – kisebb peldanyszam, kisebb regionak) 1,25 dolcsi, az Indianapolis Star (nagyon brutal a vasarnapi szama, bedurran a bicepszem mire kigyalogolok vele a benzinkutrol a kocsiig) 1,75.Vasarnap kis kirandulast tettunk az allam fovarosaba Indianapolisba. En eddig Indianapolisrol egyetlen dolgot tudtam: itt rendezik minden evben az Indy 500 autoversenyt. Ez egyebkent iden a majus 21-i hetvegen lesz. Az igazat megvallva nem vartunk sokat ettol a kirandulastol. Gondoltuk majd miutan atautozunk a lerobbant kulvaroson, bejutunk a semmi kulonlegessel nem rendelkezo belvarosba, amit megnezunk, aztan ennyi. Na ehelyett az ut, amin bevezettunk a belvarosba a – mint utolag megtudtuk – varos legelokelobb negyeden vezetett keresztul. Jobbra balra akkora hazak, helyenkent kastelyok, amilyeneket tenyleg csak a csilli-villi filmeken lattunk. Nem hazudok ha azt irom, egy ido utan mar szedultem, mert nem gyoztem a fejemet kapkodni balrol-jobbra, meg jobbrol-balra. Beerve a varoskozpontba jott a kovetkezo kellemes meglepetes: van egy hatalmas emlekmu a varos kozepen, korulotte korforgalom, mindenfele nyugis uzletek, stb. Szoval nagyon jol ereztuk magunkat. Az egyetlen kellemetlen dolog az eros szel volt. Viszont ha neha elobukkant a nap a felhok mogul, akkor nagyon jo ido volt. Biztosan vissza jovunk ide majd maskor, amikor meg jobb ido lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése