Egy hosszu het

Megint uj het kezdodott es ekkor meg nem is sejtettuk, hogy ezt a hetet meg sokaig emlegetni fogjuk. Hetfon mint egyebkent is mindig, napkozben hazatelefonaltam, hogy minden rendben van-e. Andi mondta, hogy nagyon sir Karina es egesz nap alig eszik. Sokat nagyon nem is kellett mondania, mert hallottam a telefonban, hogy mennyire keservesen sir a kis dragam a hatterben. Gyorsan hivtam is a gyerekorvost, hogy jo lenne ha megnezne. Mivel akinel mult szerdan voltunk szabadnapos volt, az egyik kollegajahoz (egeszen pontosan kolleganojehez) kaptunk idopontot. Oda is mentunk delutan, aki megvizsgalta. Miutan megtapasztalta, hogy mennyire sir a kisgyerek (a szivunk majd megszakadt, annyira uvoltott szegenyke. azt hiszem ha valakit elevenen megnyuznak, az is hasonloan sirhat) es megvizsgalta ugy dontott az a biztos, ha ejszakara bentfogja es elvegeztet nehany vizsgalatot. Ha mar a doki sem merte hazaengedni, akkor elkepzelhetitek mennyire sirt szegenyke. Meg persze egesz nap alig evett, ugyhogy ez is ratett egy lapattal. Mivel a gyerekorvosi rendelo a korhaz egyik szarnyaban van elkulonitve, igy a nover kisereteben atsetaltunk arra az osztalyra, ahol ejszakara benttartottak minket. Ketagyas szobat kaptunk, de mas nem volt a szobaban. A korulmenyekre valo tekintettel pedig ugy dontottunk, hogy mindketten bent maradunk ejszakara. Mar csak azert is, mert tobb vizsgalatot is vegeztek Karinan. Aki latta mar a Veszhelyzet cimu sorozat barmelyik reszet, akkor az nagyjabol mar tudja is, hogy miket. Vervetel, vizelet, roentgen illetve kapott infuziot. Szegenyke az infoziot rogzitendo akkor kotest kapott a kis kezere, mintha be lett volna gipszelve. Olyan kis tehetetlen volt szegenyke ahogyan ott fekudt az agyon. A korhazban egyebkent nagyon kedvesek voltak es ha nem veszem figyelembe miert is voltunk ott, akkor igy utolag visszagondolva az egesz olyan volt, mintha egy szallodaban lettunk volna. Ketagyas szoba sajat mosdoval, agyankent kulon teve, tiszta, rendbe rakott szoba. Peldaul mire atertunk a korhazi reszbe, addigra mar este nyolc is elmult es ekkor mar orak ota se nem ettunk, se nem ittunk, egybol kerdeztek, hogy mit hozzanak: kolat vagy vizet vagy valami mast. Aztan kaptunk szendvicset. Mivel nem voltunk felkeszulve arra, hogy ejszakara is ott kell maradnunk, igy Andinak kellett mellszivo. Azt is hoztak. (erre majd meg kicsit kesobb visszaterek) Elvegeztek az osszes vizsgalatot es kiderult, hogy hala az egnek semmi komoly baj nincsen. Mivel mondtuk, hogy elotte valo nap Karina kakijaban fekete pontokat lattunk, a doki ki akarta zarni, hogy nincs belso verzes. Aztan a verkep is rendben volt es a vizeletvizsgalaton is mindent rendben talaltak. Reggel telefonalt a doktorno, aki este megvizsgalta Karinat, elmondta, hogy minden rendben es a vizsgalati eredmenyeket is, aztan kis ido mulva bejott a dokink (akinel szerdan voltunk), mert hallotta, hogy bent toltottuk az ejszakat es latni akarta, hogy minden rendben van-e. Az egesz szepseghibaja csak annyi volt, hogy utana egesz nap vartunk az ugyeletes orvosra, hogy atnezze a leleteket es megmondja, hogy hazamehetunk-e vagy sem. Vegul delutan fel haromkor engedtek haza minket. Kaptunk egy receptet, amit ki kellett valtanunk a gyogyszertarban, aztan mar mehettunk is haza. A kollegak is sokat segitettek. Meg este jottek a telefonhivasok es uzenetek, hogy mizu, meg hogy ha barmire szuksegunk van, akkor csak szoljunk. Aztan Daniel masnap ebedidoben meg be is jott hozzank, hogy megnezze rendben vagyunk-e. Nagyon jo erzes volt tudni, hogy bar a csaladtagoktol es baratoktol ilyen messzire vagyunk, de egy potcsaladra talaltunk itt amerikaban. Akik veletlenul mind egytol-egyik mexikoiak, de az meg kit erdekel?! Igy kedden termeszetesen nem voltam dolgozni. Furcsa volt, hogy napkozben tevet neztem. Mast ugye nem nagyon tudtunk csinalni. Mivel nem tudtuk mikor jon a doki, nem mertunk menni sehova sem. Szerencsere kedd reggelre Karina mar annyira jol lett, hogy evett is es nagyokat kacagott. Foleg mikor bejott Daniel, hat akkor mar akkorakat kacagott, hogy meg mi is meglepodtunk, nem-e cserelte ki valaki a kisgyereket amig nem figyeltunk egy pillanatra. Delelott meg lazas telefonalasba kezdtem, hogy a biztositasi szamunkat kinyomozzam, ugyanis tudtam ez a “muri” nem lesz olcso. Furcsa, hogy itt ilyenekre is kell gondolnia az embernek, amikor korhazban van. Persze otthon megy a boritekozas es mindig azon gondolkozik az ember, hogy kinek mennyit kell/illik adni, itt ugyan nincsen boritekozas (ami sokkal job erzes), de nagyon furcsa, hogy azon gondolkoztam mennyibe fog kerulne. Mintha tenyleg valami szallodaban lettunk volna. Eppen tegnap jott meg a szamla: 1337 dollar. Igen, egyetlen ejszakaert a korhazban. Es igertem a mellszivoval kapcsolatban, hogy arra meg visszaterek: ugye kerdeztuk a novert, hogy van-e a korhaznak egy mellszivoja, amit az Andi hasznalhatna (Gyorben volt egy szoba mellszovaval, amit a kismamak felvaltva hasznaltak). Aztan kisvartatva visszajott egy vadonatuj szettel. Kerdeztuk, hogy majd kinek adjuk vissza, mire mondta, hogy ez a mienk, megtarthatjuk, ne izguljunk, majd hozzairjak a szamlahoz. Es ekkor esett le a tantusz. Minden, amit eddig nagy kedvesen kinaltak, valoszinuleg, mint egy etteremben, huztak a strigulat. Kave: egy strigula. Kola: ket strigula… Es igy tovabb. Mondanom sem kell, hogy mivel Andi meg este haszaugrott egy valtas ruhaert, el is hozta magaval a sajatunkat, igy erintetlenul vissza is adtuk a vadiuj mellszivot.
Szoval hazamehettunk a korhazbol. Most kerdezhetitek, hogy mi is volt akkor a baja Karinanak. Igazabol senki nem tudta megmondani. Ugy tunt, hogy sok kaki volt a pocakjaban, ami vlaamiert nem tudott kijonni, ez egy kicsit felnyomta a savat szegenykeben, aztan mivel nem tudott kakilni, az anyag belul egyre csak gyult es gyult, aztan ide jutottunk. De a lenyeg, hogy semmi komoly baja nem volt es remelhetoleg ilyen tobbet pedig nem fog szegenykevel elofordulni.
A keddnek ezzel meg nem volt vege. Ne gondoljatok semmi rosszra, a nap hatralevo reszeben kellemesebb elmenyben volt reszunk. Victorekhoz voltunk hivatalosak egy vacsorara. Persze nemcsak mi, hanem a tobbi kollega is. Danielek, Stefanek. Chris es Joe nem tudtak eljonni. Mi is csak azert tudtunk, mert Karina delutanra mar megint a regi volt. Az osszejovetel apropoja az anyak napja volt. Mexokiban ezt fixen majus 10-en unneplik es ez a keedi nap ugye majus tizedik napja volt. Este aztan volt igazi mexikoi kaja, plusz steak, plusz Corona sorok minden mennyisegben!!! Mi elegge faradtak voltunk, ugyhogy nem maradtunk sokaig, de azert igy is nagyon jol ereztuk magunkat.A het tobbi napja lazas munkaval telt. Beutott egy komolyabb problema, amire gyorsan kellet ugrani, Mellette pedig ahogyan ilyenkor lenni szokott (a baj nem jar egyedul) jott nehany kisebb is, szoval nem voltunk munka nelkul. Penteken este kilenc utan mentunk haza es szombaton es vasarnap is az irodaban analizaltunk. Szoval ez a het hetvege nelkul telt el.