Eljott a nagy nap!!! Ebredes reggel, fel hat korul. A gepunk 10:30-kor indul Becsbol, de legalabb harom oraval az indulas elott kint kell lennunk a repteren. Legutobb, mikor egyedul utaztam, ugyanezzel a jarattal akartam menni. Akkor ket oraval az indulas elott nem volt eleg kint lenni a repteren, mar nem fertem fel a gepre. Talan majd most. A tervezett utvonal: Becs-Washington-Indianapolis. Indianapolisban felvesszuk a berelt autot, majd elvezetunk Peru-ba. Ez Indianapolistol meg kb 70 merfold.
Szoval az ebredes konnyen ment, a zabszem es az a bizonyos testnyilas mar regen nem kompabitilisek egymassal… Hiaba, azert csak izgulunk egy picit. Az autoba mar tegnap este bepakoltunk. Sogor visz minket. Eloszor azt gondoltam be sem fogunk ferni, de a vegen kellemes meglepeteskent ert, hogy mindennek es mindenkinek jutott hely. Hej! Ket nagy borond, ket kicsi, mint kezipoggyasz, egy kisebb taska a kisbaba dolgaival, egy babakocsi es egy hordozo. Jelenleg ez minden cuccunk. A tobbit mar viszik kisebb reszben repulovel, nagyobb reszben hajoval. Szombaton volt a koltozteto ceg. Szoval fel het korul mar az M1-esen tapostuk a kilometereket es terv szerint meg is erkeztunk a becsi repterre. Sokkal jobban szeretek innen repulni, mint Ferihegyrol. Megerkezni pedig meg inkabb. Nincsenek jo emlekeim a ferihegyi vamosokkal kapcsolatban. Egeszen pontosan csak rossz emlekeim vannak. Na megerkeztunk a repterre es minden OK. A tengerentuli jaratokra fenntartott sor ures, egy-ket ember lezeng. Ugyhogy rekord ido alatt be is csekkoltunk. (Milyen szep magyar szo!) Bar nemi trukkozest kellett vegrehajtanunk. Tul neheznek talaltak a kezipoggyaszainkat. 12 es 14 kilo a megengedett 9 helyett. De megoldottuk. Viszont kozoltek, hogy nincs az az isten, hogy mi a babakocsit felvigyuk a repcsire. Szoval fel kellett addnunk azt is csomagkent. Na ezutan elkoszontunk Jocotol aztan elindultunk a gepunk szamara kijelolt kapu fele. Mivel igy volt vagy masfel orank a gep indulasaig, leultunk a varoteremben. Gyorsan letudtuk az elso repteri etetest es pelenkacseret, aztan mar sorakozhattunk is a biztonsagi ellenorzeshez. Termeszetesen az utlevelemet oda-vissza atneztek vagy tizenotszor, de vegul felengedtek a gepre. A kisgyereknek koszonhetoen eleg jo helyen ultunk, a legelso sorban, elottunk senki, nagyobb hely a labaknak, stb. Kaptunk specialis hordozot az utra, amit biztonsagosan lehetett rogziteni. A kisgyerek nagyon jol viselte az utata, tenyleg le a kalappal elotte. A 9 oras ut utolso egy orajat viselte csak nagyon nehezen, de az is lehetett volna sokkal rosszabb. Aztan megerkeztunk Washingtonba. Itt kellett hivatalosan belepnunk az orszagba, atesni a vamvizsgalaton, stb. Na az utlevelellenorzesnel kilometeres sorok, levego semmi, csak tomeg… Egy darabig turt Karina, aztan ugz gondolta, hogy o mar eleget vart itt es razenditett. De nem am csak ugy pityergett, hanem egy jol atgondolt tonusvaltas utan “faba szorult fereg” uzemmodban uvoltott. Ennek meg is lett az eredmenye, nehany joszivu vagy esetleg erzekenyebb fulu emberke eloreszolt a bevandorlasiaknak, hogy elore jonnenk a kisbabaval. Az utlevelellenorzesnel egy darabig turelmesen hallgatott, de aztan azt is megunta a kis dragam, ugyhogy itt is a vegen gyorsan vegeztunk. Aztan felevttuk a csomagokat (mert azokkal kell atmenni a vamon), aztan feladtuk oket Idianapolis fele, mi pedig elindultuk a kovetkezo repulo fele. Meg mondjak, hogy haldoklik a repuloipra itt az USA-ban. Ha itt annyian repultek, a varo tele volt emberekkel, rengeteg kis gep szallt fel. Ha ez itt a doglodes, akkor orulnek, ha Magyarorszagon igy doglodne minden… Ez az ut mar egeszen gyorsan elment es mar kezdtuk azt hinni, hogy tul vagyunk a nehezen, amikor odaballagtam a kolcsonzohoz, hogy felvegyem a berelt autot. Mint kiderult, ok ra akartak terhelni az egy honapi berleti dijat a hitelkartyamra. Ez persze nem sikerult nekik es mivel ceges hitelkartyam nem volt igy abban maradtunk, hogy ket napnyi dijat raterhelnek a kartyamra, aztan annyi idom van, hogy valakivel visszamenjek es tisztazzam a helyzetet. Jol van, gondoltam sebaj, nem mehet minden olyan siman, mint eddig. Kb masfel oranyi autozas utan elertunk Peru-ba, ahol az ideiglenes szallasunk van. A dolog szepseghibaja csak az volt, hogy senki nem vart rank a haz kulcsaval. Ennek megfeleloen bar megtalaltuk a hazikot, be nem jutottunk. Telefonunk ugye nem volt, igy hat ugy dontottunk az ejszakat egy hotelben toltjuk. Igy is tettunk, ugyhogy 62 dolcsival megkonnyitett penztarcaval egy ora mulva mar bekesen aludtunk is. De megerkeztunk Kokomo-ba, eletunk uj fejezetenek helyszinere…
Szoval az ebredes konnyen ment, a zabszem es az a bizonyos testnyilas mar regen nem kompabitilisek egymassal… Hiaba, azert csak izgulunk egy picit. Az autoba mar tegnap este bepakoltunk. Sogor visz minket. Eloszor azt gondoltam be sem fogunk ferni, de a vegen kellemes meglepeteskent ert, hogy mindennek es mindenkinek jutott hely. Hej! Ket nagy borond, ket kicsi, mint kezipoggyasz, egy kisebb taska a kisbaba dolgaival, egy babakocsi es egy hordozo. Jelenleg ez minden cuccunk. A tobbit mar viszik kisebb reszben repulovel, nagyobb reszben hajoval. Szombaton volt a koltozteto ceg. Szoval fel het korul mar az M1-esen tapostuk a kilometereket es terv szerint meg is erkeztunk a becsi repterre. Sokkal jobban szeretek innen repulni, mint Ferihegyrol. Megerkezni pedig meg inkabb. Nincsenek jo emlekeim a ferihegyi vamosokkal kapcsolatban. Egeszen pontosan csak rossz emlekeim vannak. Na megerkeztunk a repterre es minden OK. A tengerentuli jaratokra fenntartott sor ures, egy-ket ember lezeng. Ugyhogy rekord ido alatt be is csekkoltunk. (Milyen szep magyar szo!) Bar nemi trukkozest kellett vegrehajtanunk. Tul neheznek talaltak a kezipoggyaszainkat. 12 es 14 kilo a megengedett 9 helyett. De megoldottuk. Viszont kozoltek, hogy nincs az az isten, hogy mi a babakocsit felvigyuk a repcsire. Szoval fel kellett addnunk azt is csomagkent. Na ezutan elkoszontunk Jocotol aztan elindultunk a gepunk szamara kijelolt kapu fele. Mivel igy volt vagy masfel orank a gep indulasaig, leultunk a varoteremben. Gyorsan letudtuk az elso repteri etetest es pelenkacseret, aztan mar sorakozhattunk is a biztonsagi ellenorzeshez. Termeszetesen az utlevelemet oda-vissza atneztek vagy tizenotszor, de vegul felengedtek a gepre. A kisgyereknek koszonhetoen eleg jo helyen ultunk, a legelso sorban, elottunk senki, nagyobb hely a labaknak, stb. Kaptunk specialis hordozot az utra, amit biztonsagosan lehetett rogziteni. A kisgyerek nagyon jol viselte az utata, tenyleg le a kalappal elotte. A 9 oras ut utolso egy orajat viselte csak nagyon nehezen, de az is lehetett volna sokkal rosszabb. Aztan megerkeztunk Washingtonba. Itt kellett hivatalosan belepnunk az orszagba, atesni a vamvizsgalaton, stb. Na az utlevelellenorzesnel kilometeres sorok, levego semmi, csak tomeg… Egy darabig turt Karina, aztan ugz gondolta, hogy o mar eleget vart itt es razenditett. De nem am csak ugy pityergett, hanem egy jol atgondolt tonusvaltas utan “faba szorult fereg” uzemmodban uvoltott. Ennek meg is lett az eredmenye, nehany joszivu vagy esetleg erzekenyebb fulu emberke eloreszolt a bevandorlasiaknak, hogy elore jonnenk a kisbabaval. Az utlevelellenorzesnel egy darabig turelmesen hallgatott, de aztan azt is megunta a kis dragam, ugyhogy itt is a vegen gyorsan vegeztunk. Aztan felevttuk a csomagokat (mert azokkal kell atmenni a vamon), aztan feladtuk oket Idianapolis fele, mi pedig elindultuk a kovetkezo repulo fele. Meg mondjak, hogy haldoklik a repuloipra itt az USA-ban. Ha itt annyian repultek, a varo tele volt emberekkel, rengeteg kis gep szallt fel. Ha ez itt a doglodes, akkor orulnek, ha Magyarorszagon igy doglodne minden… Ez az ut mar egeszen gyorsan elment es mar kezdtuk azt hinni, hogy tul vagyunk a nehezen, amikor odaballagtam a kolcsonzohoz, hogy felvegyem a berelt autot. Mint kiderult, ok ra akartak terhelni az egy honapi berleti dijat a hitelkartyamra. Ez persze nem sikerult nekik es mivel ceges hitelkartyam nem volt igy abban maradtunk, hogy ket napnyi dijat raterhelnek a kartyamra, aztan annyi idom van, hogy valakivel visszamenjek es tisztazzam a helyzetet. Jol van, gondoltam sebaj, nem mehet minden olyan siman, mint eddig. Kb masfel oranyi autozas utan elertunk Peru-ba, ahol az ideiglenes szallasunk van. A dolog szepseghibaja csak az volt, hogy senki nem vart rank a haz kulcsaval. Ennek megfeleloen bar megtalaltuk a hazikot, be nem jutottunk. Telefonunk ugye nem volt, igy hat ugy dontottunk az ejszakat egy hotelben toltjuk. Igy is tettunk, ugyhogy 62 dolcsival megkonnyitett penztarcaval egy ora mulva mar bekesen aludtunk is. De megerkeztunk Kokomo-ba, eletunk uj fejezetenek helyszinere…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése