Szamitogeppel az olemben sikerult nyugodtan uldogelnem a nappaliban egyik este. Mivel amerikanizalodasi folyamatunk immaron sokadik sebessegbe kapcsolt, igy buszken mondhatom, hogy november vegen a nappalit a karacsonyfara felrakott egok fenye vilagitotta be. Gondolom senkinek sem kell ezt a hangulatot bemutatnom. Errol egyebkent, hogy miert is nagyon jo dolog magyarorszagi viszonylathoz kepest ilyen koran feldisziteni a karacsonyfat, irtam par gondolatot egy evvel ezelott, ahhoz a bejegyzeshez sok szeretettel kattintsatok csak ide.
Szoval ahelyett, hogy ismetelnem most magamat, inkabb itt egy fenykep, hogy mirol is beszelek:
A fa diszitesrol fenykepek a Picasa oldalunkon a Decorating the Christmas Tree albumban.
A karacsonyfat nezve jutott eszembe, hogy mirol is irtam utoljara a blog-ba, arrol eszembe jutott, hogy egy evvel ezelott irtam utoljara, aztan arra gondoltam, hogy milyen jo lenne tovabbra is irni a blog-t, aztan igy szuletett meg ez a mai bejegyzes.
